Székelyudvarhelyen oktattam az utóbbi három napban. Próbáltam a helyi hirdetési szokásokat is megfigyelni. Erdélyben ez az egyetlen olyan város, ahol 90% feletti a magyarok aránya a városi népességen belül.
Az üzletekben, postán csak magyar hangot hallhatsz, a hangfalakból magyar rádió szól (épp Geszti legújabb szerzeményét hallottam, mikor CBA közértben jártam). Hallgatóim arról számoltak be, hogy csakis tv2 és Rtl klubot néznek, magyar rádiót hallgatnak, szinte olyan mintha Magyarországon lennénk, csakis az utcatáblák és eligazító közterületi felületek hívják fel a figyelmet a kétnyelvűségre.
Tiszta szívesen, szottyogni és fertály az új, székely jövevényszavaim. Mikor felvidéki magyarokat (Királyhelmec) oktattam ott is szélesedett a szókincsem, mint például mellőzni ige új értelmezése (megelőzni valakit autóval az úton szerk.)
A tévéműsorokat (román adásokra gondolok), feliratozzák, így lehet az, hogy románok könnyen vállalnak munkát (nagyobb a mobilitási indexük), hiszen a dél-amerikai szappanoperákat nézve magukra szednek egy olyan nem is távoli nyelvet , mint a spanyol. De könnyen tanulnak meg olaszul és franciául is (bár nyelvükben szláv gyökereket is találni, nem lehet egyértelműen a neo-latinhoz kötni).
A boltban járva kattingattam a telefonomat, fényképeztem a hirdetéseket (bolton belüli instore), először is a Balaton csoki hirdetését fotóztam le.
Kiemelt ajánlat pénztár mellett (impulzus vásárlás meleg fajtája), 0.89 lei. Magyar felirat, magyar ösztönzés, és román összeg. Minden elhelyezett reklám egyébként, és wobbler magyarul volt. Egyedül a cigarettát árusították románul.
Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb és mély beszélgetéseket folytathattunk arról, ki és mitől válik magyarrá, ugyanarról a magyarságról beszélhetünk-e itthon, mint ott, vagy egyáltalán lehet-e összehasonlítani a kettőt? Nehéz dolog ez, hiszen sokszor a városon túl, az alapvető szabadságjogaik sem biztosítottak. És innen már Pestről magam is könnyen beszélek.
Én köszönöm a lehetőséget. S ahogy a kedves Portás bácsi válaszolná: "Tiszta szívesen!"
